Történetünk
„Kik vagyunk, honnan jövünk, hová megyünk?
Az iskola története
Intézményünk a dolgozó és a munkanélküli felnőttek, valamint a sajátos helyzetű fiatalok iskolája. Ennek a fajta képzésnek településünkön hosszú előtörténete van.
A helyi iskolarendszerű felnőttoktatás idősebb (1947), mint városunk! Már a város létrejöttét megelőző időkben Dunapentelén létezett a dolgozók általános iskolai képzését jelentő tanulócsoport, amit aztán 1952-ben a magasépítőipari vándortechnikum alapítása, majd gimnáziumi és a kohászati technikumi osztályok indítása követett. Az akkori Sztálinváros így lett „tanuló város”. Az 1959/60-as tanévben végzett felmérés alapján 26918 főnyi lakosságból 5703 felnőtt vett részt a fent említett tagozatok valamelyikén folyó oktatásban vagy különböző szakmai továbbképző tanfolyamokon. 1961/62-ben a Vasvári, a Szórád, a Ságvári és a Móricz iskolák tagozataként működő osztályokból létrejött egy önálló intézmény a Dolgozók Általános Iskolája, 1962/63-ban pedig, a Dolgozók Gimnáziuma és Közgazdasági Technikuma. Ezeket az intézményeket egyesítette 1964. szeptember 1-jétől a Dolgozók Általános és Középiskolája. Az oktató-nevelő munkát 14 főből álló testület és 48 óraadó segítette, akiket az OPI és a Művelődési Minisztérium – elismerve az itt folyó munka szakmai színvonalát – a felnőttoktatási reform kidolgozásával kapcsolatos feladatokkal bízott meg (tantárgycsoportos oktatás, üzemi iskolák stb.).
Iskolánk tevékenységét mindig a város és környékének igényei, szükségletei alakították. Ez magyarázza azt, hogy az intézmény keretein belüli tanulási formák miért változtak, és ez indokolja napjainkban is rugalmasságát.
1967-től már közgazdasági kiegészítő, építőipai, ruhaipari, textilipari, kereskedelmi osztályaink is indultak, 1974-től a szakmunkások szakközépiskolája három évfolyamos, 1994-től pedig intenzív két évfolyamos osztályai is működni kezdtek. Közben volt olyan három év, amikor a gépészeti képzés is hozzánk tartozott. Szakmai tekintélyünket növelte, hogy a 60-as években Simontornyán – bár Tolna megyében van – a mi iskolánk szakmai felügyeletével folyt a közgazdasági technikumi képzés. Intézményünk 1977-ben vette fel a Földes Ferenc nevet, majd sok év múltán, 1990-ben önálló épülethez jutott.
Az egyre bonyolultabb struktúrájú intézmény – mivel az oktatásirányítás nem készült fel kellően a demográfiai hullámhegy érkezésére – új feladatot kapott. Mivel a középiskolák bővítésére nem került sor olyan mértékben, hogy fogadni tudták volna az általános iskolákból kikerülőket, így mi kaptuk azt a feladatot, hogy ezt az igényt az ún. ifjúsági gimnáziumi tagozat indításával kielégítsük. A rendszerváltást követően, 1994-ben Dunaújváros Közgyűlése iskolánk nevét – kérésünkre Rosti Pál Gimnázium Általános és Szakközépiskolára változtatta.
A fokozódó elhelyezkedési és finanszírozási nehézségek arra kényszerítettek bennünket, hogy további képzési lehetőségek után kutassunk. Ezért indítottunk iskolarendszeren kívüli tanfolyamokat (mérlegképes könyvelői, informatikai, nyelvi stb.), melyek egyrészt biztosítják az ott tanítók állandó továbbképzését, másrészt így önálló bevételeinkkel hozzájárulunk körülményeink javításához. A Dunaferr Sportegyesület kezdeményezésére 1997-ben beindult a nappali tagozatú gimnáziumi képzés sportolók számára.”
Dr. Kiss Attiláné
/Forrás: Rosti Pál Gimnázium Általános és Szakközépiskola 35 éves jubileumi évkönyve 2000 /